Nem kell lemondanod semmiről

A sorsot el kell viselni? Tényleg el kell bármit is viselned? Nem kell. Az a súly ami rád nehezedik, akkor tudod letenni, ha megismered. Úgy tudsz valamit elhagyni, ha előtte megtalálod. Azért, mert nem akarsz tudni róla, nem akarsz szembe nézni vele, az attól még ott van a válladon.

Ha semminek tekinted, mert el kell viselned, az attól még ott van. Az egyik legnagyobb probléma az emberek életében, hogy menekülni akarnak mindenhonnan, ami fáj, ami nehéz, ami kellemetlen és azért teszik mert nem ismerik. Csak olyan gyümölcsöt érdemes leszakítani, ami érett. Ismerd meg és akkor meg tudsz válni tőle, addig ameddig csak éretlen gyümölcs van a fádon, addig csak menekülsz és nem tudsz vele mit kezdeni.

Nem könnyű a feladat tudom. Én is megéltem, mert mindig rákentem másra. Azt mondtam, hogy ez nem az én problémám, Te csináltad nekem, így másnak a dolga ezt rendezni. Semmi közöm ehhez az egészhez. Biztos meg van valahol írva, semmit nem tehetek annak érdekében, hogy más legyen… és várakoztam, majd magától hátha megoldódik, majd az idő helyettem megoldja ezt az egészet.

Majd kivárom a soromat, mert az idő mindent elrendez. És vártam és vártam, elvártam, de nem történt semmi mindaddig ameddig szembe nem néztem azzal, hogy senkinek semmi köze ahhoz, ami történik velem. Fel kellett vállalnom azt a terhet, ami nyomta a vállamat. Meg kellett érnem, mint egy gyümölcs a feladatra.

Tudod mi nyomta a vállamat? A felelősség. Mert az életemért én vagyok a felelős. Ez tudom, nagyon meredeken hangzik, mert egészen biztos, Te is jó vagy abban, hogy találj legalább egy ellentmondást és bizonyítékot arra, hogy nem így van. Én is nagyon kreatív voltam ebben. De nem érdemes olyat keresni, amit nem szívesen találsz meg… nem érdemes másnak adni, ami jár neked. Akkor nősz fel igazán, akkor leszel érett, ha belátod, tehetsz magadért.

Nem érdemes másra várni, ha Te is tehetsz magadért. Ez most nagyon kategorikusan hangzik, mert valamit meg kell szerezned ahhoz, hogy tudj vele bánni. A felelősség is ilyen. Először fel kell vállalni, törődni kell vele, meg kell látni az előnyeit, szeretned kell ahhoz, hogy tudj vele mit kezdeni. Ez lehet, hogy fájdalommal és lemondással jár, mert senki nem akar lemondani semmiről. Viszont meg kell azt látnod, hogy ahhoz, hogy fel tudj tenni egy könyvet a polcra, helyet kell csinálni neki. Le kell venni onnan olyan régi könyveket, amik már nem jók semmire.

És ezt Te fogod tudni eldönteni, neked kell vállalni a felelősséget arra, hogy melyik legyen az a könyv ami felkerülj a polcra és melyik nem. Más nem tudja megtenni helyetted, más nem képes a Te fejeddel gondolkodni. Egyszerűen csak feltételezni tudod Te is azt, hogy mi van a másik elképzeléseiben… még akkor is, ha meg vagy győződve, hogy ismered a másik gondolatait. Egészen biztos, hogy csak feltételezed, de nem tudod.

Csak a saját fejeddel tudsz gondolkodni és csak is önmagadért vállalhatsz felelősséget, másért nem fogsz tudni, még akkor sem, ha olyan kézenfekvőnek tűnik, hogy nem így van.

Ez egyfajta önzés. De az önzés az életnek az alapfeltétele. Te is voltál valamikor csecsemő és most felnőtt vagy. Ha a csecsemőben nincs akarat, nincs benne egy kis ambíció, egyszerűen meghal. A gyerek amikor éhes, nagyon egyszerűen csak sírni kezd és hozzájut az ételhez. Ezt minden anya tudja. Semmi elvont nincs abban, hogy Te is teszel magadért. Persze azok, akik másoktól várnak valamit, azok az önzőséget elítélik, bűnnek tekintik.

A gyerek is látszólag mástól kap valamit, de őt senki nem nevezi rosszindulatúan gonosznak és érdekembernek. Mindenkiben ott van a gyerek, így csak kívánnod kell, ki kell nyitnod a szádat ahhoz, hogy megkapd azt, amit szeretnél. Ha egy csecsemőben megvan az, hogyha éhes kinyitja a száját és nem foglalkozik azzal, hogy az anyjának éppen mi a baja, akkor benned is ott van az az ambíció ami azzal foglalkozik, hogy mit szeretne és nem akar tapintatos lenni és kíméletes.

Nem lesz senki több azzal, ha óvatos és próbálkozó. A gyerek egyértelmű és nem beszél mellé, nem foglalkozik azzal, hogy megteheti vagy sem, mert megteheti… te is megteheted. Ő éhes és enni akar… és ezt őszintén közli is. Legyél Te is őszinte, ne hátulról menj oda, ahová egyszerűbb egyenesen eljutni.

A felelősség tudat és az önzőség viszont összetartozik és ez jó. Azért van párkapcsolatod, mert kapsz valamit benne, de ha nincs, azért nincs, mert valamit nem kapsz meg a párkapcsolatban… tehát olyan helyre, olyan ember mellé nem állsz, ami nem jár valami plusszal. Nem önzőség boldognak lenni és választani mit szeretnél és mit nem. Nem önzőség jól lenned, illetve önzőség boldognak lenned és önzőség jól lenned is. De ez egészen másfajta önzőség, mint amit a közhiedelemben elhintettek.

Gondold át, miért csinálsz bármit is. Miért mész be a munkahelyedre vagy miért nem mész be. Azért mert értéke van a döntésednek. Azért, mert minden ami van, érted van, még az is, ami nincs meg. Légy Te a középpont és ne félj attól, hogy megítélnek, mert zöld, éretlen maradsz. Fogadd el az első lépcsőfokot, mert ez a legalapvetőbb ahhoz, hogy további lépéseket legyél képes tenni.

Senki nem fog helyetted felmenni sehová, így muszáj önzőnek lenned. Ha felnézel a következő lépcsőfokra, de sokan állnak ott, fel fognak segíteni, helyet csinálnak neked, mert az emberek, a körülmények segítenek, ha őszinte vagy és egyenes. Ismerik a gondolataidat, a kívánságaidat, ha azokat megosztod velük Persze lesznek olyanok, akik félreállnak és nem fog nekik tetszeni, de ők még mindig ott járnak, hogy másokat hibáztatnak a saját sorsuk miatt.

Azért, mert háborognak, Te nem mondhatsz le az életedről, mert ha semmit nem teszel magadért, úgy jársz, mint egy éretlen csecsemő, aki nem mer kiáltani a tejcsiért. A sors is ilyen, csak ki kell nyitni a szádat ahhoz, hogy támogasson téged, mint egy anya, a gyermekét. Tudd mit akarsz és nem baj ha még nem jutottál el oda. Nem baj, ha még csak tervezed a kiáltást.

Még csak fél úton vagy, ahol nincs tejcsi, de a lehetőség ott van, ha teszel érte, magadért. Legyél egy jóindulatú önzőség, ami azért gyűjtöget, hogy képes legyen másnak is adni.

A gyerek csak elvenni tud, mert szüksége van rá. A Te szükségleted is megvan arra, hogy legyen valamid, de felnőtt akkor leszel, ha már van mit megosztanod mással is. Az adomány is először összegyűjti önzően azt, amit csak később tud szétosztani úgy, hogy nem hagyja ki magát abból, ami neki is jár.