Döntés előtt

Egy kérdésre két válasz elegendő: Igen vagy Nem. A „talán” vagy a „lehet” , nem válasz, csak komolytalan találgatás. Ha vannak kérdéseid önmagaddal kapcsolatban vagy az életed alakulásával kapcsolatban, nem lehetsz bizonytalan. A bizonytalanság, lehet, hogy teret nyújt, de ettől a nagy tértől meg fogsz ijedni. A túl sok, a túl nagy lehetőségek, azért nem lehetőségek, mert nem fogsz belevágni egyikbe sem.

A legalattomosabb kifogások egyike a :sok. Amikor túl sok ajtó van előtted, nem tudsz mindegyikbe belépni, csak is egyet tudsz használni, így lesz amire nemet kell mondanod, bármilyen kecsegtetően is hangzik mindegyik. Az élet fekete vagy fehér, nincsenek átmenetek, bármennyire is szeretnéd azt hinni, hogy színes minden. Egyszerűen nem tudsz félig igazat mondani és félig sem lehetsz boldog. Döntened kell, minden esetben. A természet is így működik és mi is a természetben élünk. Csak gondolj egy terhes anyára. Vajon lehet félig terhes és félig nem? Maga a kérdés is abszurd. Egy nő vagy nem terhes, vagy anya.

A bizonytalanság azt hiszem a legnagyobb ellensége mindenkinek. A döntésképtelenség okozza a legnagyobb terheket. A semmi valójában a sokkal kapcsolódik össze. Mert a sok, sokkal kevesebb és haszontalanabb, mint az egy. Az egy választása viszont önmagába foglalja a legtöbbet. Ez most kicsit misztikusan hangzik, de nem az. Meg fogod érteni…

Amikor egyetemre jártam, egy vizsgára bármikor fel tudtam készülni, volt, hogy halogattam és éjfélkor ültem neki, de akkor is levizsgáztam. Viszont volt, amikor két vizsgaidőpontot kaptam egy napra és akkor, már egy hét is kevés volt arra, hogy fel tudjak rá készülni. Persze mondhatod, hogy erre van egy nagyszerű stratégiád, hidd el nekem is volt, de amikor a figyelem megoszlik, sokirányú, az ijedelmet kelt mindenkiben, még akkor is, amikor lehetőségekről és továbblépésekről van szó. Még a sok nagyszerű is megijeszt sokakat, azért, mert képtelenek vagyunk a sokra. A magas elvárások is azért magasak, mert nem konkrétak. A magas elvárás egy olyan mérce, aminek az a lényege, hogy soha, senki ne férjen bele.

A lépés előtt a legtöbben mérlegelnek, mert attól tartanak, valami elkerüli a figyelmüket, szeretnének jól dönteni, ezért húzzák az időt… egyetlen rossz választás van és az, amikor nem lépsz be egyik ajtón sem, ami előtted van. Illetve, egyik ajtót sem zárod be, mert attól tartasz, megvonsz valamit magadtól.

Az tény, hogy minden ajtó vezet valahová, de a sok ajtó olyan sok helyre vezet, hogy kételkedésre ad okot, mert nem tudhatod, melyik vezet a legjobb helyre, ezért ott állsz a sok sok előtt és ahelyett, hogy belépnél, kipróbálnád valamelyiket, próbálod eljátszani a jós szerepét.

Mintha bárki meg tudná jósolni, mi vár rá. Mintha bárkinek lenne olyan jövendölése, ami egyértelműen rámutatna a várható dolgokra. Ez még Nonstredamusnak sem sikerült, pedig őt elismerik ebben a szerepben. Következtetni tudsz, de az csak következtetés és bármennyire is készpénznek tűnik, nem az. Ezért olyan nehéz dönteni, mert amikor valamit választasz, olyat választasz, amiben nem lehetsz biztos és feltételezed, hogy valami biztosról kell lemondanod a választást követően.

A döntésed tárgyában nem lehetsz biztos, viszont magadban igen. Mert tudhatod, hogy bármi is vár rád, megállod a helyed és a legjobbat hozod ki magadból és a döntésed tárgyából is.

Nem lehetsz biztos a munkahelyedben, a kapcsolataidban, semmiben sem. Ez tudom eléggé kiábrándítóan és pesszimistán hangzik, de akkor nézzük meg a napos oldalt is. Nem egy cég adja meg a biztonságodat, hanem a szakértelmed, amit bármelyik cégnél kamatoztathatsz. Nem a párod adja meg a biztonságot, hanem az az érzés, amit a párodhoz kötsz. Értékeid vannak, amire mondhatsz igen és eldöntheted, mihez értesz és mihez nem,de ne akarj mindenhez érteni… elég egyetlen dolog, amit ha fejlesztesz, bárhol megállod a helyed. Ha mindenhez szeretnél érteni, lehet, hogy mindenhez hozzá fogsz tudni szólni és lesz róla valami fogalmad, de csak középszinten fogsz mozogni. Mindig lesz olyan alkalom, hogy hibázz, mert semminek nem leszel mestere.

Az első sikereimet, karate versenyeken éltem meg és nem azért, mert nagyon jó voltam, hanem azért, mert volt pár mozdulatsor, amit bármilyen körülmények között meg tudtam csinálni. A legutolsó edzőm szerint, analfabéta vagyok a karatéhoz, mert nem tudok mindent megcsinálni. Tényleg nem és nagyon sok mozdulat közbe, szinte összegabalyodik a lábam és kezem, egyszerűen fel sem tudom fogni. Viszont az első edzőm szavaival élve, amit egy életre bevéstem a fejembe: Csaba: a lábad nagyon ügyes, ezt fogjuk továbbfejleszteni, minden edzés végén, csak rúgásokat fogsz csinálni. De ha szeretnél középszintű versenyző lenni, akkor megtanítalak ütni is.

Az élet ennyire egyszerűen működik. Ha valaminek ráérzel az ízére, abba kapaszkodj bele és mélyülj el benne, de tudj nemet mondani minden másra. Nézd meg Mekk Eleket, az ezermestert, mindenhez értett, valójában semmihez.

Ha szerelmes vagy, akkor a szerelemmel foglalkozz és lesz hozzá valaki! Nagyon embertelennek hangzik, de ha nem érzed a szeretetet, szerelmet a kapcsolatodban, vajon benne maradsz? Igaz vannak olyanok is, akik azért maradnak egy kapcsolatban, mert a fontosságukat azzal fejezik ki, hogy odaadnak mindent a párjuknak. Ha a valakikkel foglalkozol, akkor kockáztatsz… ha tutira szeretnél menni, akkor foglalkozz a sikerélménnyel, foglalkozz a szerelem érzettel, minden körülmény között.

Ha csalódni szeretnél, akkor érezd magad egy félnek és a másikat is egy félnek… nem kell, még csak szakítanotok vagy elválnotok sem ahhoz, hogy marjátok egymást és nap mint nap veszekedjetek. Mint mondtam, ott ahol megjelenik a kettő, azaz a két fél és ebből próbálunk egyet létrehozni, az a szenvedés legjobb táptalaja. Mert ott ahol két emberen múlik minden, ott senkin nem múlik semmi, mert senki nem vállalja a felelősséget… ott mindig van lehetőség arra, hogy a másik feledet hibáztasd.

Az igazi kapcsolat, két egészről szól, mert így nincsenek függő helyzetben, nem tudnak rákenni semmit sem a másikra. Pont azért nem, mert mindenki tehet magáért, nem elfelejtve a szerelmet és a hozzá kapott, társat sem. Egy egész ember, el tudja dönteni mit szeretne és mit nem. Nem kettőn áll a vásár, csak is akkor, ha a személytől, a kapcsolattól vársz valamit. A kapcsolat ajándék a szerelemhez, de lehet kapcsolni egy kapcsolatot a szenvedéshez is. Döntened kell, mi a fontos számodra. Ha kiválasztod az én kedvencemet a szerelmet és nap mint nap foglalkozol vele, éled is, akkor megláthatod, hogy ebben ki lesz társ. Lehet, hogy megmarad vagy épp jön hozzá valaki, tehát kockáztatsz. Az egészhez, mindig a kiegyensúlyozott élet kapcsolódik. Ez már nem kockázat, ez már nem a környezeteden múlik, hanem rajtad.

A munkád is egy olyan kapcsolat, ami egy egész embert igényel. Ha rá vagy valamire utalva, mert ha nem csinálod, akkor tönkre megy az életed, akkor valójában már tönkre is tetted azt. A kényszer kapcsolat, kényszermunkához vezet, amiben nincs tűz, nincs szenvedély csak a túlélés.

A munkád is egy olyan kapcsolat, amit szenvedély nélkül, nem tudsz csak legörbült szájjal végezni. A munkád sem a másik feled. Legyél benne egész, találd meg önmagad benne és kiteljesedsz még akkor is, ha nem az álmaid munkáját csinálod nap mint nap. Az álmaid munkájához, olyan érzelmi háttér szükséges, ami megállja a helyét olyan körülmények között is, ami korábban nem esett jól.

Legyél szenvedélyes, csináld szerelemmel minden napodat és meg fog találni az a tevékenység, amire mindig is vágytál. Tehát ha most valahol nem jó, vidd oda az érdeklődést, vidd be a munkádba a boldogságot és nézd meg mi lesz. Valaminek történnie kell, mert Te is változtál… úgy a körülmények, az emberi kapcsolataid ehhez az egész emberhez fognak alakulni.

Amikor egész emberként éled az életedet, akkor nem kerül el a boldogság, az egészség, de még a szerelem sem, mert Te teszed bele az életedbe és senki nem hozza ki belőled. Semmiről nem kell lemondanod, mert bármikor előveheted és használhatod magad. Ne a körülményekkel törődj, ne az emberekkel, mert addig, ameddig itt bent, a szívedben nem döntesz egyértelműen, addig se az emberekkel se a körülményekkel nem fogsz tudni mit kezdeni. Ez ennyire egyszerű, mint ahogy hallod tőlem, ne bonyolítsd túl. Mert érted amiről beszélek, így csak használnod kell, természetességében és egyszerűségében.

Csak tanulj meg, nem talán életet élni, hanem igennel és nemmel. Tudd, hogy mit akarsz és merre tartasz, még akkor is, ha hitedet kell használni ahhoz, hogy bízz olyan jövőben, mint amilyet megálmodtál magadnak. Az álmaid ha nem veled és a szíveddel törődnek, akkor mindig lesz olyan helyzet, ami arra ad okot, hogy elveszítsd önmagad. Dönteni, mindig lemondással jár, de eldönteni azt, hogy a gyásszal törődsz vagy azzal, hogy milyen új dolgok jöhetnek jelenti azt, hogy a szíved mosolyog vagy sír. Mind a kettőt megengedheted magad, de Te döntsd el tudatosan, hogy melyiket választod. Ez csak rajtad múlik és azon, mivel törődsz és mit hanyagolsz.

Engedd el a fantáziádat, mert azok, akik kötelezőnek érzik a nélkülözést, azok biztos, hogy fél emberként kezelik magukat és minden gátló tényezőt, pedig a másik felüknek. Te egy egész vagy, akinek a biztonságát, önmaga képességi adják. Merj álmodni, merd elengedni a másik feledet, mert az álmaidat, Te fogod megvalósítani, Te fogsz oda eljutni, ahová szeretnél. A hála téged illet, az elismerésem a tiéd, mert tudom, hogy képes vagy rá!